Tudta, hogy az ország legmagasabb víztornya a csepeli csíkos napernyő, az egyik legrégibb pedig a Blaha Lujza téren bújik meg? A városok zsiráfja a víztorony, mindig jellegzetes pontja egy településnek, a környező épületektől eltérő alakja és feltűnő magassága miatt. Van köztük monumentális méretű és alig 15 méteres apróság is. Sok közülük már nem eredeti funkciójában működik, másképpen hasznosult, néhány pedig elhagyatva áll. Cikkünkben két olyan víztorony tereibe pillantunk bele, amelyek nem látogathatók. Egyikük a csepeli csíkos, az ország legnagyobb tornya, a másik pedig a Blaha Lujza tér egyik szegletében szerényen megbúvó, több mint 120 éves épület, mely valaha a téren álló ikonikus színház igényeit szolgálta ki.
Ha egy család utazás közben elhalad egy víztorony mellett, a gyerekek azonnal az ablakra tapadnak és tudni akarják, mi ez a szokatlan építmény. A wikipédia vonatkozó szócikke szerint a „víztorony a vízhálózat kiszolgálására épült nagyméretű víztartály, amit olyan magasan helyeznek el, hogy a gravitáció révén így kialakuló hidrosztatikai nyomás elegendő legyen a hálózat működéséhez.” Ez kissé egyszerűbben azt jelenti, hogy a torony hatókörében minden épület, ami alacsonyabban van a vízfejnél, elegendő víznyomással rendelkezik ahhoz, hogy egy csap megnyitása esetén megfelelő mennyiségű és sugárerősségű vízhez jussunk. Nem okoz problémát a zuhanyozás, mosogatás, kézmosás és az öblítés sem. A szivattyúk segítségével magasba emelt víz nyomása 30 méteres magasságban már akkora, hogy a háztartási vízszükségletet kielégíti.
A „vízfej” mérete következtetni enged a kiszolgált terület nagyságára. A tornyok formája majdnem olyan változatos, mint a Gombóc Artúr kedvenc csokoládéi, van közöttük bástyaszerű, gömbölyded, hengerforma, tálszerű vagy szögletes, van köztük egy lábon álló, vagy többoszlopos, van, amelyen rögtön látszik, hogy micsoda, mások szendén rejtőzködnek a környező épületek között.
Nem létezik víztornyokat számon tartó statisztika, így nem ismert, mennyi van közülük eredeti rendeltetése szerint használatban, mennyi kapott új feladatot és hányan árválkodnak munka nélkül. Az újradefiniált létesítmények közül némelyikből lakás lett (pl. Mátyásföld), van olyan, amely körül nyaranta fesztivál zajlik (Mezőtúr), más játszóteret őriz (Szolnok, Gólya park), tárgyalóterem (VIII. kerület), vagy kiállítótér (Margitszigeti víztorony) van benne. Gondolták volna, hogy víztornyot vásárolni is lehet? Az ember csak beírja a keresőbe, hogy víztorony, vagy hidroglóbusz eladó és találhat magának olyat is, amelyben lakni lehet és olyat is, amelynek segítségével elláthat vízzel egy üzemet, vagy egy gazdaságot.
A működő tornyok kiszélesedő legmagasabb részében több tartályban elhelyezve mozog a víz. Az osztottság célja, hogy a szimmetrikusan elhelyezett és tökéletesen vízzáró tankok tisztítása az összes víz leengedése nélkül is lehetséges legyen. A szimmetria miatt a torony feje akkor sem billen el valamelyik oldalra, ha a rekeszekben található vízszint nem azonos. Fontos, hogy a tároló anyagából sem rozsda, sem más vízminőség-romboló anyag ne szivároghasson az ivóvízbe.
A víztornyok anyaga többnyire beton, fém, vagy tégla. A múlt század első felében épült és ma is álló, esetenként már műemléki védettséget élvező tornyok jellemzően téglából épültek, ám éppen az 1905-ben épült szegedi Öreg hölgy, a hazai vasbetonépítészet egyik korabeli csodája és ma is működik. A közműágazatok közül a vízügy volt az, amely először észrevette és kihasználta a vasbeton adta lehetőségeket, például a víztoronyépítésben.
Az ország legmagasabb víztornya a csepeli, a maga 70 méteres magasságával. Az egészen különleges látványt nyújtó piros-fehér csíkos vasbeton napernyő a környező panelházak 10-15 emeletére is gond nélkül nyomja fel a vizet, amelynek áramlási intenzitásán még a legfelső szinten sem érződik a nyomás gyengülése. Nem is csoda, a 3000 tonna víz tárolására alkalmas kétkamrás monstrum építésekor a vasbeton víztoronytervezés már több mint százéves tapasztalattal rendelkezett.
Az 1980 és 84 között épült torony hengeres törzsében 286 izzasztó lépcsőfok, vagy egy könnyed liftút vezet a fordított csonkakúp alakú fedett tartályrészig. Ebben két hatalmas rekesz, egy külső és egy belső medence található, amelyet évente egyszer takarítanak ki a vízművek munkatársai, amiről a témában mérvadó Víztorony blog több mint tíz évvel ezelőtt rengeteg képpel be is számolt. Ilyen méretek esetén természetesen szóba sem jöhet a vízkő ecetes szivaccsal történő eltávolítása. A szakemberek a háztartási módszerek helyett a leeresztett tartály falán található lerakódások eltávolításával tűzoltóslagból érkező nagynyomású spricceléssel illetve megfelelő mértékű fertőtlenítéssel próbálkoznak a vízminőség műszeres, laboratóriumi ellenőrzése mellett. A víztorony törzsének felső pereme az a gyűrű, amely a kehelyben tárolt 3000 tonnányi víz és az építmény felső traktusának súlyát viseli. A víztér alatt futnak azok a fatörzs vastagságú csövek, amelyeken keresztül ürül, illetve töltődik a két tartály. A liftgépház szintjével egyvonalban a kehely közepén a törzshenger üregét már körülveszi a víz, melynek szintje a két tartályban különböző is lehet. A vízmennyiség a koronában a fogyasztás függvényében változó, erősebb igénybevételnél, például kánikula idején, szintje némileg csökken, az utántöltés során pedig nő. Ez a folyamat egyrészt a víz állandó mozgását eredményezi, másrészt fenntartja a frissességet, a mozgás ugyanis a pangás kiváló ellenszere.
A Lechner Tudásközpont tervtárában őrzött rendezési tervet előkészítő tanulmány szerint a csepeli torony környezete a kilencvenes évek elejéig a Fővárosi Vízművek használatában állt. A nyolcvanas évek második felében azonban a mostani Csepel Pláza mögötti területen jelentős városfejlesztés ment végbe, így a torony környéke időszakos, tervszerű fejlesztések és építkezések során fokozatosan intézményközponttá vált. A lakótelep építése szükségszerűen vonta maga után a lakosság minél jobb ellátottságának igényét. A vízügyi létesítmény bal oldalán megépült a posta telefonközpont, amely ma fitneszteremként funkcionál, jobb oldalán közösségi ház, mellette pedig egy bevásárlóközpont. A tanulmány már 1991-ben rávilágított arra, hogy az akkor még új lakóteleppel jelentkezett népesség- és igénynövekedés, valamint a hévállomás közelsége a víztornyot körülvevő viszonylag nagy területet sem hagyhatja kihasználatlanul. A Fővárosi Vízművekkel történt egyeztetés után kiderült, hogy a víztorony biztonságos és üzemszerű működéséhez nincs szükség ilyen nagy telekre. A tulajdoni jogok tisztázása után tehát Csepel önkormányzata igénybe vehette a felesleges területet. Az így nyert helyen kisebb bevásárló- és szolgáltatóépület megvalósítását tervezték, valamint az új épület közösségi házzal kapcsolatot teremtő tér létrehozását és parkoló kialakítását is.
A Blaha Lujza tér egykori ikonikus épülete a Nemzeti Színház saját víztoronnyal rendelkezett, mely ma is áll a térrel szomszédos rövidke Csokonai utcában. A téglaépítésű 47 méter magas torony soha nem volt önálló létesítmény, mint 100 évvel fiatalabb nagyra nőtt csepeli testvére. Kauser József tervei alapján 1895-ben építették egy L alakú épület részeként, amely a színházat szolgálta a VIII. kerület Népszínház utcából nyíló kis keresztutcájában. Itt készültek a jelmezek, itt ácsolták és festették a díszleteket.
A toronyrészben ma irodák vannak, a víztartályok helyén tárgyalóteremmel. Eredeti funkciójának az akvaglóbusz a Blaha Lujza téri színház 1965-ös felrobbantása után már nem tudott eleget tenni, de még több mint 20 évig a Színházak Központi Műtermei Vállalat tulajdonában állt. Az épület többi részében továbbra is színházak egységei, asztalos, varró, és szobrászműhelyek működtek. A funkcióját vesztett torony újjászületéséről egy 31 éves műleírás mesél, melyet a Lechner tervarchívuma őriz. Eszerint egy tulajdonosváltás és ennek nyomán a Kereskedelmi Tervezővállalat (KERTI) 1986-os építési engedélyeztetési terve indította el a feladat nélkül pusztuló bástya átalakítását. Ekkor történt, hogy a Hungarotex Textilkülkereskedelmi Vállalat megvásárolta a Csokonai utca 3. alatt álló épületegyüttest és megbízta a KERTI-t az épület és benne a víztorony átalakításának megtervezésével. Az építész tervező Michaletzky Gábor, a szerkezet tervező Pintér Ágnes volt.
Az épületben a KÖJÁL-lal és a Műemlékfelügyelettel történt egyeztetés után egy 100-150 adagos melegítőkonyha mellett több emeletnyi iroda és néhány tárgyalóterem kapott helyet. A víztorony tetején a homlokzati vakablakok megnyitásával és a fémtartályok eltávolításával nyert csaknem 40 négyzetméternyi területen reprezentatív protokoll tárgyalót alakítottak ki, pazar budapesti panorámával kápráztatva el a tárgyalóterembe értekező ügyfeleket.
Az építészeti műszaki leírás szerint a Csokonai utcai magastetős, alápincézett, két-, illetve háromemeletes épület földszintjének belmagassága néhol 10 méteres is volt, hogy a hatalmas díszletelemek megépítése és mozgatása ne ütközzön nehézségekbe. Ezt a teret a felújítási terv egy új födém behúzásával két részre bontotta az új félemeleten is irodákat alakítva ki. Ehhez a részhez csatlakozott a saját lépcsőházzal rendelkező használaton kívüli toronyépület, melyet egykor a körút alatt futó alagút kapcsolt össze a színházzal. Az alagutat a robbantás óta bekövetkezett számos útfelújítás során részben, vagy talán egészen is betemették már.
A toronyban az üres acél víztartály elbontása után új födémszint kiépítésével egy kb. 35 négyzetméter alapterületű körpanorámás tér kialakítását vetették pauszra a KERTI építészei. Megközelítése a tervek szerint a toronyban lévő lépcsővel a 38. méterig volt lehetséges. Eddig a szintig a lépcsők által körülfogott tömbben lévő kör keresztmetszetű kürtőbe megfelelő szerkezeti átalakításokkal 4 személyes személyliftet terveztek. Innen egy külön épített új, kétkaros lépcső vezetett fel a tervezett reprezentatív protokoll terembe. A tetőtérben a meglévő főállások között irodákat alakítottak ki, a folyosó részére megfelelő szerkezeti kiváltásokkal.
Az egész épület utcai és udvari homlokzatát, illetve a szintén téglaburkolatos tornyot letisztították, felújították, a hiányokat pótolták. A toronyban kibontott fal helyén az íves záródású, háromosztású kétoszlopos homlokzati motívumok mögött a homlokzati rajzon ábrázolt módon hőszigetelő üvegezésű ablakokat építettek be, a parapetmagasságnál és a boltvállaknál vízszintes osztással, a középső üvegmezőt forgóablakként kialakítva.
Az épületben ma is irodák vannak, s a Blaha körül járva innen is, onnan is megpillanthatjuk a víztorony szép, bástya alakú fejét, amint a Blaha Lujza téren a régi színház hűlt helyét figyeli.
Képek forrása: Kis Ádám / Lechner Tudásközpont
